Istenem hányszor pötyögtem már be ezt a címet, vagy írtam le számmal és hasonlók. Nem tudom számon tartani hanyadik blogom ez, de azt tudom, hogy ezt szeretném utolsóként működtetni. Az ember azért kezd blogolni, hogy kiírja magából a felgyülemlett dolgait, majd azért nyit másikat, hogy tiszta lappal kezdhessen, belegondoltatok már, hogy ha ez működne a való életben is, akkor milyen jó is lenne? 

Kedves olvasóm gyakran foglak megszólítani és szinte minden bejegyzésben. Miért? Mert könnyebb mesélni, ha úgy érzem van kinek, könnyebb leírni az érzéseim, ha úgy érzem mesélek valakinek. Tudod, olyan ez mint a "Kedves Naplóm!" Amikor kicsike voltam és naplót vezettem folyamatosan neki szögeztem minden mondatom, minden szó úgy íródott mint, ha egy életteli személynek ecsetelném esemény dús életem napjait.

Az oldal ennyiből áll majd, nem kell többre számítani. Nem lesz hatmilliárd linkcserének csúfolt hirdetésforma, nem lesz ömlengős bemutatkozás rólam és semmi más. Talán a közeljövőben megszánom az oldalt egy chattel, de addig is ott a hozzászólás részleg, ha bármit megszeretnétek vitatni.

Bár nem szeretnék sok mindent magamról, de ha nagyon meg akarsz szólítani, akkor hívj Lana-nak. Elmúltam nagykorú és már dolgozom is jó ideje. 

Nem szeretném az oldalt 400-as látogatottságra tornázni, kattintgatós hirdetésekre pénzt pocsékolni és végképp nem szeretném csillivillli designba öltöztetni, nekem csak egy hely kell, ahová írhatok, nyugodtan, amit magamnak tudhatok, mert ez bizony az enyém. 

Egyébként nem vagyok sznob, nem vagyok bunkó, szívesen beszélgetek bármiről, a dinoszauruszok evésének szokásairól, vagy a karamellás pudding főzésének fortélyairól. Lesznek, amúgy rajtam kívül érdekesebb dolgok is, mint cikkek, vagy filmkritikák, nem kell megijedni, nem fogtok bealudni olvasás közben.

Üdv a pokolból; Lana~