tovább léptem.
Tudoooooooom, alig van pár bejegyzés, de muszáj muszáj muszáj kiszakadnom ebből a depresszióból és ehhez szükségem van váltásra, szóval fogom a cóókmókom és költözöm.
alomvaros.gportal.hu
Itt megtaláltok :3
Letter to Vivien.
16.
Vivien nem is tudom pontosan mikor jártál itt utoljára, mikor beszélgettünk a teraszon ülve és mikor veszekedtem veled a hülyeséged miatt. Mikor osztottál ki és hordtál le a sárga földig a hisztérikás hangulatom miatt és mikor szorítottál magadhoz, amikor keserves zokogásban törtem ki.
Hiányzol.
Emlékszel arra, amikor összejöttem G-vel és te azt mondtad Ő egy seggfej és max 1 évig leszünk együtt? Tényleg, így történt, de én nem hittem neked, tűrtem a hülyeségeit, a megalázásokat, a veszekedéseket és hazugságokat, csak azért, hogy egyszer az életben ne kelljen azt hallanom, hogy "Én megmondtam". Mosolygok miközben gépelek, mert ha visszaemlékszem bárhogyan is próbálkoztam, mindig ez lett a vége, ha berúgtam, ha szakítottam, ha csalódtam, ha örültem.
Tök mindegy. Ott voltál.
Tudod, nagyon sokszor azt kívánom, bár csak sosem költöztél volna Pestre, bárcsak sosem kapták volna anyudék azt a rohadt munkát, mert akkor még mindig velem lennél és én nem lennék ilyen elveszett. De elvesztem. Emlékszel, amikor a legutóbbi találkozásunknál azt mondtad, hogy a sötétség úgy is utolér. Ebben is igazad volt. Tudod, most milyen az életem? Sötét. Fekete. Szürke. Már nem fekete-fehérben látom a világot, hanem mindent szürkének látok és ez részben a te hibád is Viv', mert nem vagy itt. Te voltál az első ember, akinek elvesztésével, lényem egy részét is elvesztettem, amikor beültél az autótokba elvittél belőlem egy darabot, egy olyan darabot, ami pótolhatatlan és azóta is egy űr tátong a helyén.
Nem pótolhatja senki.
Annyira szeretném, ha itt lennél és elmondanád a véleményed Róla. A barátomról, tudod róla írtam az előző blogomban is és már akkor is kérdeztem tőled, hogy mondj valamit. De te csak annyit feleltél, hogy olvasás után nem lehet valakit azonosítani. Igazad van, de annyira szeretném, ha elmondanád a véleményed, ha ismerhetnéd, ha tudhatnád ki ő és milyen is, mert nyugodtabb lennék, ha azt mondanád "Igen Lana, megéri érte küzdened, mert belevaló pasi és hozzád való" de még csak annak is ha nemet mondanál. Tudod döntés képtelen vagyok, de bárhogy is hozza a sors, az isten, az ufók vagy bármiféle felsőbb hatalom én akarom őt. Akarom, hogy velem legyen Viv'. Nem tudok és nem is szeretnék vele szakítani, pedig néha, néha úgy érzem könnyebb lenne nélküle!
Ám, a hiányába belehalnék.
Minden vég, egy új kezdet.
15
A címnek, amúgy semmi jelentősége csak most nincs ihletem, a számok túl sablonosak, szóval random semmit mondó idézeteket fogok bedobálni. Új design van és eddig nagyon tetszik, de a fejléc kép szerintem cserére szorul, az oldal modul egyszerűen nem akar úgy állni, ahogy én akarom, de miközben lepötyiztem ezt a pár sort már is eszembe jutott, hogyan is oldhatnám meg, hogy passzoljon. Zseni vagyok!
Pozitív leszek.
Megpróbálom rávenni az én életemet, hogy ma este aludjon már mellettem, mert hiányzik. Szeretném ölelgetni, puszilgatni, mellette elaludni és hozzá bújni. Másabb őt ölelgetni, mint a mackómat. Jól van, jól van Sütismackó is nagyon szeretni való és mindig itt van, ha szükségem van rá, de mindenhol szőrös és sokszor csikizi az arcom, vagy hapciznom kell tőle. Azért szeretem még.
Holnap meló és én nagyon örülök neki, fáradtan nincs időm gondolkodni és negatívkodni, szóval melózom. Kezdek gyógyulni is, ezt úgy kell értelmezni, hogy még mindig fulladozom a köhögéstől és van, hogy szó szerint kiköpöm a tüdőm, de már nem vagyok annyira bacilusos.
Na.. ez egy egészen pozitív bejegyzés lett. Díjat érdemlek!
#14
Meg kell osztanom veletek ezt a verset, mert imádom.
Vedd még e csókot, édesem!
Mostan megyek, elbúcsúzom
És ez legyen a búcsúszóm:
Igazat mondtál énnekem,
Bús álom az én életem:
Eltűnt reményem csillaga,
Mindegy, nappal vagy éjszaka,
Való volt-e, vagy látomány,
Ma már mi sem maradt nyomán.
Minden, mi van e bús világon,
Álomba ködlő furcsa álom.
Állok viharzó part előtt,
A tengerár lihegve bőg.
Kezemben emlékek, romok,
Arany fövény, arany homok.
Nézem, hogy hullanak ezek
A könnyű, semmi porszemek
És könnyezek - és könnyezek!
Ó Istenem! bárhogy fogom,
A porba hull lágy homlokom!
Ó Istenem! nem menekül
Egy szem se a vizek elül?
Hát minden-minden e világon
Álomba ködlő furcsa álom?
Edgar Allan Poe
#13.
Na akkor jöjjön egy, olyan "elmélkedős" bejegyzés.
Kaptam egy olyan kérdést askon, hogy hiszek e a sorsban? Nem tudok rá mit válaszolni, mert igen is és nem is, ezt most úgy kell elképzelni, hogy nem hiszek abban, hogy előre meg lenne írva a jövőnk.. Mert.. Mivan, ha úgy döntök nem akarok össze jönni az adott barátommal, ezáltal nem ő lesz a jövendőbelim.. ? Mivan ha nem hagyom ott a sulit, hanem ott fejezem be? Mivan, ha visszaforgathatnám az időt és mindent másképp csinálhatnék? Akkor a sors nagy könyvében is máshogy alakulnának a dolgok nem? Nem hiszek a sorsban és nem hiszek istenben (igen szándékosan írtam kisbetűvel) sem. Nem hiszek az ufókban, nem hiszek a mennyben a pokolban, a purgatóriumban, nem hiszek a második esély lehetőségében, és nem hiszek a holnapban. Hitetlen vagyok mindennel kapcsolatban. Nem hiszem, hogy minden új nap ajándék lenne, hogy minden új nap lehetőséget kínál a változásokra, mert nem így van. Minden új nap egy újabb szenvedés, kínlódás és nyűg a nyakamon. Semmi sem változik. Minden ugyanolyan.
A másik kérdés a lélek létezéséről szólt. Képtelen vagyok rá válaszolni, nem tudom elképzelni, hogy egy füstszerű valami van a testemben, ami meghatározza a jellemem, ami segít, hogy jó legyek vagy rossz, ami ha meghalok elszáll belőlem és elvándorol akárhová.. Nem tudom. Képtelenségnek tűnik. Mindent az agyunk irányít, ha az agy leáll mit ér a lélek? Ha létezne lélek, akkor az éltetne minket nem? Szerintem az agyunk a lelkünk, amivel gondolkodunk, ami cselekvésre kényszerít, amivel döntéseket hozunk, ami ha megszűnik, mi is megszűnünk létezni.. az agyban dől el minden.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
