Az emberi szív annyi fájdalmat elvisel, amennyit csak bír. Mert ott van, és bár sokszor nem érzed, akkor is erősebbé tesz. Ha végigszántod a földet, mert valaki, akit szeretsz csúnyán elgáncsolt, akkor is ott a szív, ami végül - könnyebben vagy nehezebben - segít felállni.
Lehet, hogy a szív nem felejt, lehet, hogy sok kést vágtak már bele, de bírja. Ne add fel. Küzdj addig, amíg jónak látod, amíg a szíveddel küzdeni tudsz és akarsz is. Ha már nem megy, ott az agy. Az úgyis mindent megold. Sajnos sokszor ezt is használni kell. Persze jobb lenne, ha együtt tudnának működni... ha rájöttem, ez hogy működik (mert nekem is ez kéne most, nagyon), szólok. :)