Na akkor jöjjön egy, olyan "elmélkedős" bejegyzés. 

 

Kaptam egy olyan kérdést askon, hogy hiszek e a sorsban? Nem tudok rá mit válaszolni, mert igen is és nem is, ezt most úgy kell elképzelni, hogy nem hiszek abban, hogy előre meg lenne írva a jövőnk.. Mert.. Mivan, ha úgy döntök nem akarok össze jönni az adott barátommal, ezáltal nem ő lesz a jövendőbelim.. ? Mivan ha nem hagyom ott a sulit, hanem ott fejezem be? Mivan, ha visszaforgathatnám az időt és mindent másképp csinálhatnék? Akkor a sors nagy könyvében is máshogy alakulnának a dolgok nem? Nem hiszek a sorsban és nem hiszek istenben (igen szándékosan írtam kisbetűvel) sem. Nem hiszek az ufókban, nem hiszek a mennyben a pokolban, a purgatóriumban, nem hiszek a második esély lehetőségében, és nem hiszek a holnapban. Hitetlen vagyok mindennel kapcsolatban. Nem hiszem, hogy minden új nap ajándék lenne, hogy minden új nap lehetőséget kínál a változásokra, mert nem így van. Minden új nap egy újabb szenvedés, kínlódás és nyűg a nyakamon. Semmi sem változik. Minden ugyanolyan. 

 

A másik kérdés a lélek létezéséről szólt. Képtelen vagyok rá válaszolni, nem tudom elképzelni, hogy egy füstszerű valami van a testemben, ami meghatározza a jellemem, ami segít, hogy jó legyek vagy rossz, ami ha meghalok elszáll belőlem és elvándorol akárhová.. Nem tudom. Képtelenségnek tűnik. Mindent az agyunk irányít, ha az agy leáll mit ér a lélek? Ha létezne lélek, akkor az éltetne minket nem? Szerintem az agyunk a lelkünk, amivel gondolkodunk, ami cselekvésre kényszerít, amivel döntéseket hozunk, ami ha megszűnik, mi is megszűnünk létezni.. az agyban dől el minden.

1

1