Letter to Vivien.
16.
Vivien nem is tudom pontosan mikor jártál itt utoljára, mikor beszélgettünk a teraszon ülve és mikor veszekedtem veled a hülyeséged miatt. Mikor osztottál ki és hordtál le a sárga földig a hisztérikás hangulatom miatt és mikor szorítottál magadhoz, amikor keserves zokogásban törtem ki.
Hiányzol.
Emlékszel arra, amikor összejöttem G-vel és te azt mondtad Ő egy seggfej és max 1 évig leszünk együtt? Tényleg, így történt, de én nem hittem neked, tűrtem a hülyeségeit, a megalázásokat, a veszekedéseket és hazugságokat, csak azért, hogy egyszer az életben ne kelljen azt hallanom, hogy "Én megmondtam". Mosolygok miközben gépelek, mert ha visszaemlékszem bárhogyan is próbálkoztam, mindig ez lett a vége, ha berúgtam, ha szakítottam, ha csalódtam, ha örültem.
Tök mindegy. Ott voltál.
Tudod, nagyon sokszor azt kívánom, bár csak sosem költöztél volna Pestre, bárcsak sosem kapták volna anyudék azt a rohadt munkát, mert akkor még mindig velem lennél és én nem lennék ilyen elveszett. De elvesztem. Emlékszel, amikor a legutóbbi találkozásunknál azt mondtad, hogy a sötétség úgy is utolér. Ebben is igazad volt. Tudod, most milyen az életem? Sötét. Fekete. Szürke. Már nem fekete-fehérben látom a világot, hanem mindent szürkének látok és ez részben a te hibád is Viv', mert nem vagy itt. Te voltál az első ember, akinek elvesztésével, lényem egy részét is elvesztettem, amikor beültél az autótokba elvittél belőlem egy darabot, egy olyan darabot, ami pótolhatatlan és azóta is egy űr tátong a helyén.
Nem pótolhatja senki.
Annyira szeretném, ha itt lennél és elmondanád a véleményed Róla. A barátomról, tudod róla írtam az előző blogomban is és már akkor is kérdeztem tőled, hogy mondj valamit. De te csak annyit feleltél, hogy olvasás után nem lehet valakit azonosítani. Igazad van, de annyira szeretném, ha elmondanád a véleményed, ha ismerhetnéd, ha tudhatnád ki ő és milyen is, mert nyugodtabb lennék, ha azt mondanád "Igen Lana, megéri érte küzdened, mert belevaló pasi és hozzád való" de még csak annak is ha nemet mondanál. Tudod döntés képtelen vagyok, de bárhogy is hozza a sors, az isten, az ufók vagy bármiféle felsőbb hatalom én akarom őt. Akarom, hogy velem legyen Viv'. Nem tudok és nem is szeretnék vele szakítani, pedig néha, néha úgy érzem könnyebb lenne nélküle!
Ám, a hiányába belehalnék.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Picit? Igazad van, csak párszáz kilóméter az a pici és 4 órás vonat út xD Nem sokára Június és szavadon foglak :3 Azt hiszed itt vannak normális fürdőruhák? o.o Nem is biztos, hogy már 42 kiló vagyok, híztam! Szeretlek Viv, kapsz még levelet bőven. :)