Úgy döntöttem ha már adott a címkézési lehetőség, hát használjam is, így beírtam az utóbb történt dolgokat.
Nem tévedtem. Zseni vagyok és zsenialitásomnak hála már a harmadik évad végén járok a Hősöknél. Délután még úgy gondoltam ezzel a mérhetetlenül profi megoldással jelentkeznem kellene valamiféle tehetség kutató műsorba, azért nem mindenkinek jut eszébe ilyen príííííma megoldás. Így máris fogtam magam (milyen hülye kifejezés ez egyébként képzeljétek már el, hogy ülök az ágyon, majd MEGFOGOM magam XD) és felhívtam az X-faktort, hogy ilyen jellegű tehetséget, hol tudhatnék kamatoztatni, majd rögtön mondták is, hogy ehhez a zsenialitáshoz sajnos nincs képzett szakember Magyarországon, ezért úgy döntöttem titkolom titkos tudásom és csak nektek kedves olvasóimnak fogom elárulni, hogy én vagyok a mesterek mestere. Nézzétek el nekem tényleg elég hülye vagyok ma. o.O
Néha eltöprengek azon, hogy ennyi rossz dolog után, hogy van még egyáltalán kedvem viccelődni, vagy néha milyen oltári baromságok tudnak eszembe jutni, de mit érne az élet poén és nevetés nélkül, ha így is minden egyes percben gondok-gondra halmozódnak, ha az ember nem kapcsol át egy picit elmebetegidióta módba, akkor belefullad a saját depressziójába és én nem akarok.
Ma volt itt a barátom, megint sikerült összevesznünk és sikerült elsírnom magam előtte. Gratulálok magamnak. Számtalanszor és tobbször megfogadtam már magamnak, hogy nem sírok előtte, soha többé, de olyan ez, mint amikor sokat iszol és a wc előtt ülve részegen fogadod meg, hogy soha többé nem fogsz ennyit inni, csak addig tart ameddig nem adódik rá újabb alkalom, ameddig nem lesz valamelyik barátodnak/haverodnak születésnapja, vagy nem lesz éppen péntek, amit meg kell ünnepelni. Ilyen ez is. Mindig lesz, olyan alkalom, amikor annyi érzelem gyülemlik fel bennem, hogy végül úgy is megtörök előtte. Eleinte borzalmas érzés volt, nem emlékszem mikor sírhattam előtte legelőször, de tudom, hogy nagyon szégyelltem magam másnap, mert gyengének látott, mára már nem zavar.
Nem maradhatok mindig az a rideg Lana, akit megismert, a kemény, szikla szilárd csaj, aki bármit elvisel, akire bármennyi gondok, érzelmet vagy terhet lehet akasztani következmények nélkül. Néha nekem is gyengének kell lennem, mert jól esik.
Ma még biztosan fogok írni, mert írnom kell.