Nem igazán akartam most bejegyzést írni, csak belemerülni a Hősökbe és csodás mesés férfiállat szereplőibe, de felmentem youtubera és a képembe nyomott egy videót. Avril Lavigne - Hello Kitty. Úgy gondoltam egye-fene Avrilnek nem volt még rossz száma, biztos nem lesz olyan szörnyű. Nagyjából fapofával néztem végig a klippet, a sok sok muffin és hello kitty ésésés édeskisdolgok és dalszöveg hallatán ez egyáltalán nem kawaii(cuki), hanem egyenesen gusztustalan. 

Félreértés ne essék, nem olyan vagyok aki csak fekete szegecses cuccok és semmi más de ez nagyon túlzás volt, ráadásul az egész tinipicsa korszakom Avrilnek szenteltem, neki köszönhetően indultam egy stílus vonalon és tökéletesítettem ki az ízlésvilágom, és ruhakölteményeim tömlegét, erre idejön ezzel. 

Nem tudom, hogy mennyire gondolta komolyan ezt a klippet és fogjuk rá, hogy zenét, de remélem csak valamiféle hírnövelő kampány eredménye és visszatér az ÉN Avrilem, aki a Rock n' Rollt, Smilet, What the hellt énekelte és a többi normális zenéjét. Ez a HK-s borzadály nem más mint valamiféle erőltetett próbálkozás, csak nem tudom mifelé? 

Aki szereti, vagy régen szerette ezt a nőszemélyt tekintse meg a klippet és szörnyűlködjön!

El sem akarom hinni, hogy szabadnapos vagyok és végre pihenhetek egy teljes napot, ezt kihasználva legalább 11 órát aludtam. Végre van egy kis időm blogolni és van időm olvasgatni a kedvenc oldalaim, nagyon lemaradtam ma végre pótolom <3. Telefonon nem ugyanolyan olvasni a blogbejegyzéseket, ráadásul időm sincs, úgy képzeljétek el, hogy ha nincs vásárlóm és mondjuk oldalra megyek rágyújtani ép, hogy kettőt sikerült szívnom a cigimből és máris tizen állnak a pultnál. Eléggé fárasztó munka, mert van hogy 30-an állnak sorban és akkor kell ám igazán kapkodni. Szeretek dolgozni és alig várom, hogy menni kelljen, de nagyon beteg vagyok, nem kapok levegőt, a manduláim akkorák, mint egy jófajta dió és a hátam is leszakad, ha nem lennék beteg sokkal jobb lenne. 

Sophie kérdésére a válaszom, hogy mit dolgozok; Hétfőtől-Péntekig piacon dolgozom, gyümölcsöket árulok reggelt 6-tól este 7-ig, 4 órakkor kell kelnem, hogy 6-ra beérjek, Szombat-Vasárnap pedig kocsmában dolgozom pultosként reggel 5-től este 22:30-ig. Itt pedig hajnal fél kettőkor kelek, mert csak 4 órakkor van buszom. Fárasztó picit és nincs szabadnapom, ma is csak azért van, mert jövőhéttől indul újra a kocsma, piacon pedig mára nem volt áru. 

Ráadásul mikor hazaértem észrevettem, hogy Maya ellopta a laptop billentyűmből a hosszú í-t, nem tudom, hogy csinálta, szerintem felugrott rá és a körmével lekaparta, nagyon mérges voltam rá. Most megyek és körbe nézek a kedvenceim bejegyzései között, majd nézem a Hősök 3. évadát.

Sziasztok, ez egy félperces blogbejegyzés, amit kellemetlen körülmények között telefonról pötyögök be. A napjaim folyamatosan munkából állnak... Hétfőtől-péntekig: Piac. Szombat-Vasárnap: Kocsma. Egyetlen szabadnapom sincs... 

Fogjuk rá, hogy barátommal rendeztük a dolgokat, de majd részletesebben pötyögök erről, ha otthon leszek gépről, és lesz egy kis életerőm. 

Puszii.

Elmondtam neki, Elmondtam neki mindazt, amit a levélben is megírtam. A reakció 2 órás zokogást váltott ki belőlem, annyira lazán kezeli az egészet és, hogy ő nem lát problémákat. Majd nem fog. Ha már nem leszek, és eljön a temetésemre, ha egyáltalán eljön.

Szerintetek, mennyi fájdalmat képes elviselni az emberi szív?

Egy levél neked Szerelmem, mert mindez, amit most "papírra vetek" nyomja a szívem, s tudom, hogy a való életben sosem tudnám elmondani neked.

Tudod kincsem, amikor megismertelek, olyan édes voltál, kedves figyelmes, mindig azt nézted mivel kedveskedhetnél nekem és amikor viszonoztam vagy random vettem neked valamit, legyen szó akár egy 20 forintos csokiról, te majd kiugrottál a bőrödből, mert tőlem volt és gondoltam rád. Tudod, amikor csak szavak nélkül ültünk egymás mellett és a karjaidba zártál, a szívem pedig vadtáncot járt, szinte hallatszott a dobogása, amikor a kezem a mellkasodra tettem és éreztem a te szíved vadlármáját boldog voltam, mert tudtam értem dobog így, miattam jár heves ütemeket. 

Eltelt édesem két év. Két hosszú év és úgy érzem, mint ha csak tegnap jöttünk volna össze, megannyi öröm, boldogság és csodálatos 730 nap, 17 540 óra, 1051200 perc és 63072000 másodpercet éltem át úgy, hogy minden gondolatom te voltál, minden másodpercben, eszembe jutottál egy ágról, a füves kertről, amikor boldogan feküdtünk végig és bohóckodtunk. Eszembe jutottál egy csomó előadóról, egy mesefiguráról vagy akár csak egy szóról. 

Mielőtt megijednél, kérlek tudd, hogy eszeveszett mód szeretlek és szeretni is foglak és a te elvesztésed számomra egy halálos ítélet lenne, maga a villamos szék, az akasztó kötél, s a giotin pad. Valamit viszont jobb, ha időben megtudsz. Amilyen szinten szeretlek, sajnos olyan szintű fájdalmat is éltem meg a kapcsolatunk 2 éve alatt, hiszen ott az exbarátnőd, a mindenlébenkanálkotnyelesség miss tökéletesség, aki sokszor kavar, mai napig is. Ezt még talán el is tudnám viselni még egy darabig, mert te azt mondod mindig, hogy ez már csak időkérdése. Rendben szerelmem, én várok rád. 

Van itt más, ami sokkal jobban aggaszt. 

Tudod mostanában alig tudunk beszélni - találkozni, ha felhívsz - felhívlak telefonon, akkor vagy kollégád/haverod/más személy közbelép és le kell tenned, vagy kinyomsz mert postán vagy, dolgokat kell intézned, autósboltban vagy, vagy pont autót szerelsz. Van, olyan is amikor megbeszéljük, hogy egy adott esemény/idő elteltével visszahívsz, s te ezt általában elfeljted és akkor jösz azzal, hogy vagy elfelejtetted, vagy nem is emlékszel rá, hogy megbeszéltük volna. Tudom.. Neked ezek apró kis semmiségeknek tűnnek, de nekem fájó dolgok, hiszen régen még akkor is felhívtál, ha csak egy cigiszüneted volt és az is 2 perces. Tudod a sok-sok pici dolog fel tud ám gyűlni, és ha mindig a szőnyeg alá söpröm, akkor a végén pofára esek benne. 

Naponta akár többször is elmondod, hogy szeretsz és én vagyok az életed, a jövőd, a mindened és ezt nagyon szeretem, de tudod kicsim.. Nem érzem. Érzem valahol, hogy nagyon szeretsz és, hogy valóban fontos vagyok neked, de nem érzem már azt a szintű kötődést, amit akkoriban nyújtottál felém, nem érzem azt a mindent elsöprő szerelem érzését. Ha találkozunk, mindig csak üzletről vagy másról beszélgetünk, tudod én csak vissza szeretném kapni azt a cukorfalatot, akibe halálosan beleszerettem. Félek, hogy elveszítelek. Kérlek ne zárj ki az életedből... ne taszíts el. 

Tudod szerelmem, az utóbbi 2 hónapban többször is megfordult a fejemben a szakítás gondolata, ha letudnálak zárni, ha eltudnálak felejteni, ha megtudnálak gyűlölni, ha nem tudnálak már szeretni.. de én imádlak, és mindenem odaadnám neked feltétel nélkül még mai napig is. Pedig úgy érzem sokszor könnyebb lenne nélküled, de nem tudnék már mást szeretni, örök szerelemmel szeretlek, bármilyen is légy, bármennyire is okozz nekem fájdalmat, bármennyire is lazán fogod már fel a kapcsolatunkat, én szerelemből szeretlek, tisztaszívből, teljes odaadással.

Ha nem szeretnélek, nem zokogva írtam volna neked ezt a levelet..